A filmrészlet ezt mutaja be... / teljes film link / Egy 2000-ben elvégzett CT vizsgálat egy négyüregű szív maradványait mutatta ki, amihez hasonlóval napjainkban az emlősök és a madarak is rendelkeznek. 2004-ben fedeztek fel egy dínó fosszíliáját a madarakra jellemző alvó testhelyzetben, amelyben az állat hátra fordított fejét az egyik karja alá dugja. Ez a póz a mai madaraknál a fej melegen tartására szolgál. A tojáshéjképzéshez szükséges kalciumot a nőnemű egyedek az úgynevezett medulláris csontban raktározzák a madarak és a dinoszauruszok esetében is. 1993-ban fedeztek fel Mongóliában egy olyan Citipati példányt ( jobb oldali videó felvételen), amely egy tyúkszerű költő pózban ült a tojásain, amiből a paleontológusok azt a következtetést vonták le, hogy a tojásait tollaival tartotta melegen. Az állatok által lenyelt kövek a gyomorba (vagy zúzógyomorba) jutva segítik a nehezen emészthető rostos táplálék őrlését minkét csoport esetén. Az ősökre való visszaütés ( tudományos nevén: atavizmus) a kézzel fogható bizonyíték a dinoszaurusz-madár azonosság ügyében.
Az Ajkaceratops, a galléros dinoszauruszok első biztos európai képviselője Illusztráció: Pecsics Tibor A könyvből megismerhetjük a dinoszauruszok, azaz a "rettenetes gyíkok" rokonságát, amelyből kiderül, hogy ezek bizony ma is köztünk élnek, hiszen a madarak az ő leszármazottaik. Megtudhatjuk azt is, mivel töltik az év nagy részét az őslénykutatók, hiszen csak kis időt töltenek terepen, és választ kapunk arra is, milyen különleges körülmények szükségesek ahhoz, hogy a dinó csontok megőrződjenek. A könyvben nem csak dinoszauruszok szerepelnek, hanem az egykoron itt élt állatvilág többi képviselője is. Az előkerült állatok között azonban több olyan is ismert a bakonyi lelőhelyről, melyek előkerülésére a kutatók nem számítottak: "Az egyik legmeglepőbb felfedezés az Ajkaceratops kozmai első leletei voltak. – meséli Attila – E faj a Ceratopsia (galléros vagy tülkös) dinoszauruszokhoz tartozik, melyeket néhány bizonytalan leletet leszámítva korábban csak Észak-Amerika és Ázsia területéről ismertünk.
Többször bebizonyosodott már, hogy a sasszem különösen jól jön, ha az ember új élőlényeket szeretne megismerni. Thaiföldön így sikerült kiszúrni a moha között kuporgó picurka ékszerorchideát a Corybas papillatus -t. A Sziklás-hegységben az erdei poszméhek ( Bombus incognitus) szereztek meglepetést a kutatóknak, akik felismerték, hogy azok az egyedek, amelyeket eddig egy fajba tartozónak hittek, valójában két fajt alkotnak, akik békésen megférnek egymás mellett USA és Kanada hegyi rétjein. Vízi élőlények Jó hírek az óceánok mélyéről is érkeztek. Gyönyörű, narancssárga színben pompázó, Uokeaster ahi névre keresztelt tengeri csillagot találtak Rapa Nui-nál, aki a nevét tüzes színéről kapta. Létezésük rendkívül fontos szerepet tölt be a korallzátonyok egészséges működésében. A búvártechnológiák fejlődése lehetővé teszi, hogy minden eddiginél jobban megismerjük a vízi élővilágot. Ennek köszönhetően nemrégiben Tahiti partjainál az óceán fenekén, hatalmas, érintetlen és elképesztően látványos -virágszirmokként fodrozódó – korallzátonyra bukkantak.
A Pliosaurusok a kihalt Plesiosaurusok közé tartoznak, melyek a dinoszauruszok korában éltek és "garázdálkodtak" a tengerekben. A Pliosaurusok erőteljes, evezőszerű uszonyokkal voltak felszerelve, melyek segítségével nagy sebességgel haladtak a vízben. Rövid nyakukon masszív koponya helyezkedett el, amely tele volt félelmetes fogakkal. A Pliosaurusok a földtörténeti középidő csúcsragadozói voltak a tengerekben, és főleg tintahalakkal, halakkal és kisebb termetű tengeri hüllőkkel táplálkoztak. Ekkora lenne egymáshoz viszonyítva egy kardszárnyú delfin, egy kék bálna, egy pliosaurus és egy ember A Pliosaurusok nagy testű állatok voltak, átlagosan 5-6 méteres hosszúsággal. Eddig ismert legnagyobb képviselőjük az Ausztráliában felfedezett Kronosaurus, amely 10-11 méteres hosszúsággal büszkélkedhetett. A "szörnyetegnek" keresztelt norvég példány hossza azonban a becslések szerint elérte a 15 métert, így kétségtelenül átvette a vezetést a képzeletbeli ranglistán. A lelet nem csak azért fontos, mert egy élőlénycsoport eddig ismert legnagyobb képviselőjének viszonylag teljes csontvázáról van szó.
Meglepő néhány tudós, (pl. Gregory S. Paul) véleménye, akik úgy gondolják egyes dinoszauruszok a madarakból fejlődtek ki (mondhatjuk úgy is, hogy "fejlődtek vissza") annak idején, megőrizve a tollaikat, de elveszítve a repülési képességüket, és ők a mai emuk és struccok. A dínó-madár azonosságok bizonyítékai: A nagy húsevő dinoszauruszoknak olyan légzsák rendszerük volt, mint amilyen mai madaraknak is van. A két lábon járó húsevők tüdeje ugyanúgy pumpált levegőt a csontváz üregeibe, mint ahogyan az a madaraknál is történik. Nemcsak a csontjaik alakja hasonlít, hanem sok dinoszaurusz fajon megjelent a tollazat is. Az archeopteryxet (a tollas repülő dinoszauruszt) találták meg a paleontológusok elsőként (még a XIX. században). Több, mint 100 évig hiányoztak azok a leletek, amelyek a tollak kialakulását igazolták volna. A biológusok sokáig úgy gondolták, hogy a tollak a pikkelyekből módosult képletek voltak, és a repülés miatt alakultak ki. A mai felfedezések során bebizonyosodott, hogy valójában miként és miért jöttek létre a tollak.
Baryonyx: Ez a dinoszaurusz képes vízben lenni, és a föld halakból táplálkozik. Basilosaurus: Nagy hal, apró uszonyai, hosszú orra van, és halat eszik. Carnotaurus: Ez egy nagyon gyorsan halálos húsevő vörös, zöld és narancs színű. Compsognathus: Kicsi, gyors, teste kék, fején néhány egyedi sárga toll található. Dilophosaur: Nagyon mozgékony és lopakodó szürke és narancssárga dinoszaurusz. Dimetrodon: Óriási barna hüllő páncélozott címerrel. Dimorphodon: Óriás lila madár, hosszú farokkal. Diplocaulus: Hatalmas zöld foltos béka. Giganotosaurus. Kaprosuchus: Vízi és szárazföldi hüllő dinoszaurusz. Liopleurodon: Szürke tengeri dinoszaurusz. Megalania. Megalosaurus: halálos. Microraptor: agresszív barna tollú madár. Mosasaurus: mérgező vízi fajok. Oviraptor: A velociraptor családja. Plesiosaurus: szürke, kék, fehér és barna tengeri dinoszaurusz. Pteranodon. Quetzal: hosszú nyakú, húsevő kék madár. Raptor: Megáll a zsákmánya és gyors. Spinosaurus. Tapejara Imperartor. Titanomyrma. Troodon: Okos és gyors.
A fogak felszínét borító, összetett kúpsorokon kívül az egyes kúpok felszíne egyenetlen, barázdált. A koponya és az alsó állkapocs felépítése, továbbá a fogazat morfológiája arra utal, hogy a magyarországi krokodil alsó állkapcsát oldalirányban is tudta mozgatni rágás közben, hasonlóan pl. a mai patás emlősökhöz. Ez azért szokatlan a krokodilok körében, mert ezeknél az állatoknál a biztosabb zsákmány megragadás érdekében különösen fontos, hogy az alsó állkapocs záródás közben stabilan, precízen záródjon. A koponya anatómiáján túl a rekonstruált állkapocszáró izomzat is a különleges tulajdonságot látszik alátámasztani. A bakonyi krokodilnak azok az izmai voltak különösen fejlettek, amelyek a lassú, de hatékony állkapocszárást végezték (pl. MPTP, MAMP, 2. ábra), azok pedig, melyek a gyors állkapocszárásért felelősek, elcsökevényesedtek (pl. MAMEP, 2. ábra). 2. A fontosabb állkapocszáró izmok eredési (A, C) és tapadási (B, D) területei az Alligator nál (A, B) és az Iharkutosuchus nál (B, D).
Az erős, hosszú csontú lábfejek és a lapos karmok néhány parti madárra emlékeztetnek, amelyek többnyire a sekély vízzel borított puha iszapban állnak. A kutatók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a Spinosaurusnak úszóhártyás lábai voltak. A dinoszaurusz farkában lévő csontok csak lazán kapcsolódtak egymáshoz, ami lehetővé tette a farok hullámzó mozgását, így segítve az állat úszását és előrehaladását a vízben. Hatalmas vitorla A medence és a hátsó végtagok felépítése ugyanakkor lehetetlenné tette, hogy az állat két lábon mászkáljon a szárazföldön. Amikor időnként kiment a vízből, akkor kizárólag négy lábon tudott közlekedni a földön. A Spinosauridae család egyéb ismert tagjai a szárazföldön éltek, de a leletek alapján szintén fogyasztottak halakat. A hátcsigolyákból kinyúló tüskék hatalmas vitorlát feszítettek ki az állat hátán, amit valószínűleg bőr borított, és teteje látható maradt akkor is, amikor a Spinosaurus a vízben volt. A vízi életmód miatt nem valószínű, hogy a vitorlának a hő csapdába ejtésében vagy tárolásában lett volna szerepe, inkább a fajtársaknak szóló figyelemfelhívásra szolgálhatott.
Így őrződik meg a dinócsont Illusztráció: Pecsics Tibor Ahhoz, hogy ezt az ősi világot ilyen aprólékosan be tudják mutatni, a kutatók 15 évnyi kemény munkájára volt szükség. Az első apró részlet 2000 tavaszán bukkant napvilágra, amikor Ősi Attila geológushallgató barátjával, Torma Andrással az iharkúti bauxitbánya üledékes rétegeiben megtalálta az első dinoszaurusz-csontokat. Az azóta eltelt 15 évben több tízezer csontot és csonttöredéket ástak ki a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció tagjai Attila vezetésével. A föld mélyéről előkerült csontoktól a rekonstrukciókig azonban hosszú út vezet. A könyvet lapozgatva az embernek az az érzése támad, hogy Pecsics Tibor, aki a látványos illusztrációkat készítette, egy időgéppel visszarepült, így tudta ilyen élethűen lerajzolni az egykoron itt élt állatokat. "Sajnos valójában nem láthattam őket – avat be Tibor a kulisszatitkokba –, de ahhoz, hogy lerajzoljam őket, a fejemben kell életre kelteni és megmozgatni az állatokat. Az ilyen jellegű munkák során a tudományos tényekre támaszkodom, így a fantáziámnak ezek szabhatnak határokat. "
rgcrow.com, 2024