A hortenzia különösen népszerű cserjés növény, számtalan változata létezik. A kertekben leginkább a nagy tányérvirágzatú hortenziákat láthatjuk, de kedveltek a cserepes szobai hortenziák is. Jó tudni, hogy az egészséges fejlődés érdekében metszeni kell- fajtánként eltérő időszakban, de a legfontosabb a megfelelő kémhatású talaj biztosítása. A hortenziát hagyományosan a kert árnyékosabb részeire ültettük, addig egyre gyakrabban bukkan fel teraszokon és balkonokon is dézsás növényként, és beltérben is szobanövényként. A hortenzia gondozásakor különbséget kell tennünk a cserepes hortenzia (Hydrangea macrophylla) és a kerti hortenzia (Hydrangea) között. A dézsában nevelt hortenzia teleltetése nem bonyolult, azonban főként a fiatalabb példányokra az első pár évben érdemes gondot fordítani. Lehetőség szerint ültessük ki szabadföldbe a kertbe, vagy hasonlóan az egyéb teleletetést igénylő dézsás növényekhez vigyük be fagymentes helyre, például garázsba, folyosóra, télikertbe, vagy hűvös előszobába.
Kezdőknek mindenképpen a dézsás ültetést javaslom, ez jár a legkevesebb macerával, és így mozgatni is tudjuk növényünket, hogy a legmegfelelőbb helyre kerülhessen. Áfonya ajánlat: ITT Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.
Amennyiben otthon szeretnénk nevelni belőle, mindenképpen cseréljük ki a talaj legfelső rétegét a megfelelő paraméterekkel rendelkező anyagra. Az áfonya fényigénye rendkívül maga, szereti a napsütést. Ettől függetlenül mégis a nyirkosabb és hűvösebb klímát részesítik előnyben. Vízigénye közepesnek mondható, gyakori öntözésre csak azért van szüksége, mert a gyökerei sekélyen terülnek el, így rossz minőségű talaj esetén hajlamos kiszáradni. Éppen ezért praktikus, ha mulcsoljuk őket, így megvédjük a közvetlen kiszáradástól. Az öntözés főként a nyári időszakban fontos művelet, hiszen ekkor alapozzuk meg a következő évi terméseket. Sok hajtást hozó bokorra csak akkor van esélyünk, ha biztosítjuk a növény számára a megfelelő tápanyagot, fényt és a vízmennyiséget. Hogyan neveljünk áfonyát dézsában? Az áfonya termesztését ősszel érdemes elkezdeni, hiszen ekkor van a legnagyobb esély arra, hogy megered. Amennyiben dézsában nevelnénk, biztosítsunk számára megfelelő nagyságú edényt, megfelelő mennyiségű fényt és vizet egyaránt.
Saját áfonyát szüretelni a teraszon nagyon is menőnek hangzik, ugye? Persze ahogyan semmi sem, úgy ez sem olyan egyszerű:) Sőt, inkább kicsit bonyolult, de nagyon is megéri. Az áfonya nagyon kellemes, édes-fanyar gyümölcse értékes vitaminok és ásványi anyagok forrása. Többek között kalciumot, foszfort, C és D vitaminokat valamint vasat is tartalmaz a sok kis bogyó. Sajtok, vagy vadhúsok mellé kiválóan passzol az íze, de sajttortába is rendszeresen teszem, nem lehet betelni vele. Évek óta nézegettük a bokrokat kertészetekben, de most léptünk a tettek mezejére. Bár alaposan kiképeztem magam, nem vagyok biztos a sikerben. Az áfonya roppantul kényes növény, de pozitívum talán, hogy dézsában vagy ládában egyszerűbb lehet eleget tenni az elvárásainak, mint kiültetve. Lássuk: az egyik legfontosabb dolog a talaj. Kifejezetten a savanyú talajt kedveli, így mással ne is próbálkozzunk, vásárolhatunk kertészetekben vagy barkácsáruházakban is ilyet, mindenképpen szerezzük be. A következő a fény. Ha sötét a balkon, akkor sajnos más növényt kell keresnünk, mert ez a dög a kifejezetten fényes, ámde hűvös és párás klímát kedveli.
Pontosan egy leend� rügy dudora felett vágjuk el a szárat, így elkerülhetjük, hogy az esetleg elhaló csonk betegségek gócpontjává váljon. A kitámasztott növényeket faládákban tároljuk nedves t�zeg között, ügyelve arra, hogy a t�zeg elválassza egymástól a példányokat. A ládákat fagymentesen, de h�vösen tartsuk. De hasonló h�vös helyen csúcsuknál fogva fel is akaszthatjuk télire a növényeket. Egy másik módszer: miután gyökerüket megtisztítottuk a földt�l, a növényeket egyesével újságpapírba csomagoljuk. A csomagokat aztán faládákba fektetve h�vös, sötét, fagymestes helyen tároljuk. Kora tavasszal kicsomagolhatjuk a növényeket. Az elhalt részeket és a hosszú, színtelen hajtásokat vágjuk le a földbe ültetés el�tt. Ha nincs elég nagy tároló helyiségünk, sok bokor és kúszónövény a szabadban is átvészelheti a segítségünkkel és némi szerencsével a telet. Értékes növényeket be is takarhatunk a fagy ellen kókuszhánccsal, gyékénnyel, légátereszt� fóliával, feny�ágakkal vagy lehullott falevelekkel.
A flamingóvirág virágzata, pajzs alakú fellevélből, és az ebből hosszan kiálló torzsavirágzatból áll. Általában, egységesen, ragyogó piros színűek, tartós vágott virágok. Kiváló szobanövény nálunk, de a trópusokon, a szabadban is megtalálható. Kiadós öntözés után, a levelei sírni kezdenek, a bútorokra ezért, vigyázni kell. Túlöntözés következtében a levelek sárgulnak, rohadnak a gyökerek, és végül elpusztul a flamingóvirág. Túlszáraz levegőn tartott flamingóvirág, takácsatka, vagy levéltetű támadja meg, vegyszeres kezelés ajánlott. 30-120 cm magasra is megnövő, jól megvilágított, párás környezetet, nedves, humuszos talajt igénylő szobanövény. Egész Európa szerte elterjedt, fűszer és gyógynövény. A görögök és a rómaiak is ismerték már, és gyógyhatása miatt termesztették is. 100-130 cm magasra is megnövő kétéves növény. Első évben csak tőlevélrózsát hoz, melyből, második évben kiemelkednek a termésszárak. Hűvös, párás helyeken öntözés nélkül is megmarad. Magvetéssel, kora tavasszal, vagy későbbiekben előnevelt palántákat ültessünk.
Gyönyörű teraszdíszítő dézsás, cserepes növényeink különleges odafigyelést igényelnek a hideg időjárás beköszöntével. Ha erről megfeledkezünk, sajnos elpusztulnak, ha nem jól csináljuk, növekedésüket, virágzásukat akadályozhatjuk. Összeszedtük, hogy a legszebb és legnépszerűbb dézsásoknak hogyan segíts átvészelni a telet! A legtöbb növénynek szüksége van a teleltetésre, de ez nem azt jelenti, hogy bevisszük a fűtött szobába a hideg hónapokra. Persze akadnak kivételek is… A leanderek beköltöznek A leander bokrok, kis fácskák kint maradhatnak a hidegben, egészen az első fagyok beálltáig. A mínuszok idején azonban fagymentes helyre kell tennünk a kis mediterrán bokrainkat. Lehetőség szerint olyan helyet válasszunk nekik, ahol fényhez jutnak, és jár a levegő. Fényhiányban, levegőtlen helyiségben ugyanis könnyedén ellephetik a pajzstetvek a leveleiket. Növénykénk vízigényét és leveleit rendszeresen ellenőrizzük a téli időszakban, és ha mégis rovarok megjelenését vagy jeleit észlelnénk, azonnal kezdjünk intenzív védekezésbe, így még megmenthetjük a leandert.
rgcrow.com, 2024